Események

« 2018.09. »
hkszecspszov
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Közelgő események

  • Nincs közelgő esemény

A falu története

Nyomtatóbarát változat

Neve a kerecsen (egyfajta vadászsólyom) madárnévből alakult személynévből ered; a Tisza előtag a folyót jelöli. A faluról vette a nevét a Szalók nemzetségbeli Kerecseny család, amely a XIV–XVI. századig fő birtokura volt. A XV. században több beregi kisnemesi család, így a Szalókiak, a Gutiak, a Csapiak kaptak itt részt királyi adománnyal, a XVI. század elején Lónyay János is. 1507-ben a Kerecsényiektől elkobzott birtokok Battyhyány Benedeknek és Tárczay Jánosnak jutottak. 1520-ban Vámosatyai Magda, Zsófia és Dorottya adományul kapták az itteni, fiágról reájuk szállt birtokrészeket a révjoggal együtt. E század közepén már Losonczi Istvánnak is volt itt jószága.

1575-ben a Büdyeket beiktatták a Guti Ország Kristófról a koronára szállt birtokrészekbe. 1600-ban a Büdy-rész Melith Péter kezére jutott, a Melith család azonban 1703-ban kihalt. 1689-ben birtokos lett a Dessewffy család is, amely a Lónyayakkal együtt 1848-ig, a Kerecsényi család pedig a XVIII. század közepéig volt a földesura. Kerecseny sosem élt békében, hol a birtokosai pöröltek egymással, hol a Tisza vagy a tűz rombolta. Az első katonai adatfelmérés (1782–85) idején a falu még Bereg vármegyéhez tartozott. Kelet felől magastörzsű, sűrű erdő ölelte, ezt a Tisza áradása után megmaradt mocsarak szelték át. A folyó 180 lépésnél is szélesebb, magas vízállásnál 6–8 öl mély, meredek és sáros partú volt, sehol sem lehetett átkelni rajta. Tavasszal vagy ha a máramarosi hegyekben tartósan esett az eső, az egész vidéket elöntötte; amikor leapadt, maga után hagyta a Kistiszának nevezett, mocsaras talajú állóvizet. A falu rétjei is vizenyősek voltak. Fényes Elek Geographiai szótárában így írta le: Bereg vármegyei falu a Tisza jobb partján, 1009 lakossal; határa jó gabonát terem, rétjei jók, legelője s minden fája van, gyümölcse és hala sok. A XIX. század végén a főbb birtokosai között jegyezték gróf Degenfeld Imrét, Liptay Károlyt, gróf Lónyay Gábort, Suhajda Mihályt, Bárczay Józsefet, Uszkay Gábort, Szécsy Károlyt.

Az 1860-as években a Tisza partrombolása miatt költözött a mai helyére a falu. 1924-ben Szabolcs vármegyéhez csatolták, ezért olvashatunk róla a Szabolcs vármegyei monográfiában is: kisközség a Tiszai járásban 307 házzal, 1526 lakossal, 3984 hold terjedelemmel, amelybe Nagykádszög is beletartozott. Határa néhány középbirtok kivételével kis- és törpebirtokokra oszlott; a lakosok főként földművelésből éltek. (Az 1344. évi határjárási okmány említi Kerecseny közelében Betlen, régebbi néven Petlend vagy Petlen pusztát. Ezt, a Kaszony, (Bereg)Daróc és Edelényes közt fekvő, leginkább erdőből álló területet 1428-ban falunak nevezték, tehát lakott hely volt, de utána elpusztult. Mátyus, Hetyén és Kerecseny közt volt a XIV. században Iszterjén vagy Eszterjén  település. Szláv eredetű neve folyóágat vagy nyilat jelent. Váltakozva a Guthi, Kerecsenyi, Surányi, Batthyány, Losonczi, Lónyay, Dessewffy, Báthory, Csapi, Petneházi, Tarczai, és a Büdy családbeliek bírták. Az öregek még ma is Eszterjénként emlegetik a falu határában lévő részt, ahol az emlékezet szerint a középkori település feküdt.)